BJD (L)

- Félelmetes...
- Micsoda?
- Ők.
- Nem tetszenek?
- Nem. Nem egészen...
- Akkor?
- Tetszenek.
- És félsz tőlük?
*bólint* - Megrémisztenek.
- De hisz gyönyörűek.
- Igen.
- És mégis undorodsz tőlük?
- Nem, nem undorodom.
- Most már nem értelek...
- Nézd meg őket.
- Nézem.
- Szépek?
- Azok.
- Igen.
- Igen?
- Igen.
- Micsoda?
- Szépek.
- És félsz tőlük?
- Igen.
- Miért?
- Nézz rájuk.
- Nézem.
- Mit látsz?
- Babákat...
- Babákat?
- Igen. Hát nem azok?
- Nem. Tévedsz.
- Most már én kezdek félni...
- Nem kell.
- Azt mondod, szerinted nem babák?
- Nem, nem azok. Vagyis... Hmh...
- Akkor mik?
- A műgyantába zárt szépség. Nézd. Az az arc... a tekintet...
- Hm...
- Félelmetes és vonzó. Most ez van bennem, ha rájuk nézek.
- Igazad van... azt hiszem...
- Látod őt?
- Látom.
- Engem néz.
- Téged?
- Igen.
- Miért?
- Kérni akar valamit.
- A baba?
- Nem baba.
*megrázza a fejét* - Mit akar?
- Hogy valaki vigyázzon rá.
- Ezt ő akarja?
- Igen. Nézd az arcát. Ahogy vágyakozik a szeretetre.
- Szóval... szerinted éreznek?
- Igen.
- Akkor... ha grimaszolok neki...? Mi lesz?
- Ne tedd. Sírni fog.
- Sírni...
- Ő érez. Akár csak Te, vagy Én... vagy bárki más ebben a világban. Még ha azt is hiszed, hogy nem lát, vagy nem foglalkozik veled... ne tégy semmi rosszat. Mert valójában mindent lát. Magába zárja, amit kap. Légy vele kedves, és ő meghálálja.